Kritikus Tömeg Pécs - 2014.09.21.

   A nyár talán utolsó igazán napsütéses vasárnap délutánját méltón koronázta az a bizonyos Kritikus Tömeg kerékpáros vonulása. Résztvevőként teljesen magával ragadott a hangulat, az élmény, hogy ismeretlenül is ismerjük egymást, ha nem is személyesen és nem is teljesen, de annyit szavak nélkül is tudtunk a másikról, hogy szereti a bringázást és jelenlétével bizonyítani akarja, hogy mindezt tudatosan kívánja művelni.

Az igazán látványos és kreatív logó.
Forrás: https://www.facebook.com/groups/kritikustomegpecs/

   Hihetetlenül pozitív nyomot hagyott bennem, hogy ismeretlen emberek köszöntek rám mosolyogva, ismeretlenül vigyáztunk egymásra menet közben és nem utolsó sorban érződött, hogy ez a megmozdulás alapjában véve egy kritika, egy határozott igény kifejezése, egy békés tiltakozás a fennálló helyzet ellen – gondolok itt az elenyésző és kritikán aluli kerékpárútra és kijelölt kerékpáros nyomvonalakra.

Maléter Pál utca - Nagy Imre út - Aidinger János utca
Siklósi út - Zsolnay Vilmos útca - Balokány liget

    A táv hossza és az útvonal remek választás volt,  Balokányban bekanyarodván a minket fogadó négy fúvós (a zenekar nevére sajnos nem emlékszem és sehol nem találtam feltűntetve… ) igazi modern, csatából visszatérő harcos életérzést adott. A Kodály Központ parkolójában kialakított autómentes bázis is nagyon ötletes volt, jól össze volt hangolva, a Kritikus Tömeg érdeklődő része biztosan talált magának programot, vagy legalább beszerezte a „Lépj!” pólót – ami teljesen jól néz ki és ugyan nem szeretem az ilyen „promópólókat”, de szerintem ezt hordani fogom.

A jól kitalált autómentes programok.

   Személy szerint az ittas állapotot szimuláló szemüveg tetszett a legkirályabb – a vonalon való sétálásomról készült videón szerintem még egy évig sírva fogok röhögni –, de a kézzel hajtós, illetve ellentétesen kanyarodó biciklik is nagyon mókásak voltak.

De hogy ellenpontozzak is egy kicsit, szerintem  a vasárnap 14 óra nem a legszerencsésebb időpont, talán ez az egyik oka, hogy a résztvevők száma nem döntött csúcsot. A másik nagy gondom, hogy jóval hamarabb meg kellett volna hirdetni és sokkal több fórumon, illetve hiányoltam a részletes „menetrendet” is, valamint egy kis eligazítást, hogy tekerés közben mire figyeljünk. Ha jól sejtem, az volt a terv, hogy körbeálljuk a tavat és úgy emeljük fel utoljára a bringákat, de mivel ezt sokan nem értették – elég torz volt a hangosbeszélő –, nem is jött össze teljes egészében, pedig nagyon látványos lett volna.

A kevéssé jól sikerült zárókép

Összegezve végülis csak gratulálni tudok a szervezőknek és köszönetet mondani és a résztvevőknek, összegészében nagyon jó bringás délután kerekedett belőle. Ha a következő Kritikus Tömeg szervezéséről nem maradok le úgy, mint ezéről, akkor majd jogérvényesen is hangoztatom a véleményemet és tevékenyen is segítem a kritizálást, de addig is van mit gyakorolni, mivel keserűen kellett tapasztalnom, hogy nem tudom a fejem fölé emelni az én Rozáliám…

Forrás: www.levaigabor.com

Bukó vagy nem bukó?

Bringás berkekben mozogva a bukósisak kérdése újra és újra felbukkan és minduntalan élesen két pártra osztja a társaságot. Vannak, akik sisak nélkül soha nem ülnének nyeregbe, míg vannak, akik különféle indokokkal  − drága, meleg, kényelmetlen, „engem úgysem ér baleset” – határozottan elzárkóznak viselésétől.

Én is fejvédő nélkül kezdtem tekerni, ám egy autóval történt kellemetlen találkozást követően az első dolgom volt a sisakvásárlás, így június óta a „megtértek” oldalát erősítem. Igaz, hogy kinézetre nem túl esztétikus jelenség – próbáltam ugyan Rozihoz színben illőt választani –, de mindenféleképpen jobban mutatok vele, mint feldagadt szemöldökökkel és szem alatti dekoratív véraláfutással. Ha a balesetkor viselem, azzal fejelem meg az aszfaltot, de így legalább két hétig fel kellett hagynom a bringázás népszerűsítésével, mert nem tűntem túl hitelesnek… :-P

Mivel nem kellet hiperszuper áramvonalas és könnyített bukó számos extrával – mert tudják ezt is bonyolítani, de rendesen –, egy kis kutakodást és kérdezősködést követően belőttem, hogy 10.000 Ft-ért már egész jó sisakokat lehet találni, így hát beneveztem egyre. A boltban néhány perc alatt megtörtént a fejemre igazítás és azóta rendületlenül viselem, minek következtében határozottan kijelenthetem: nem meleg, nem nehéz, nem kényelmetlen, felvétele olyan rutinná vált, mint a kilóméteróra bekapcsolása.

Néhány infó a kerékpáros bukó mibenlétéről, csak hogy ne legyen oly idegen: a modern sisakok lenagyobb részét ESP hab alkotja, erre kerül in-mold – speciális sajtoló-olvasztó – technikával az egy darabból álló műanyag borítás, mely ütközéskor nem törik szilánkosan, így nem okoz további sérüléseket. A sisakok méretezése tól-ig fejkörméret alapján történik és általában a rögzítő pánt, valamint egy tekerő segítségével könnyedén a fejre igazítható. A sisakok átlagos súlya 220-300gr, a szellőző nyílások révén pedig egyáltalán nem meleg. Számos modell rendelkezik belülről bogárhálóval és kivehető, mosható belső szivacsokkal – ezek meglétére is érdemes odafigyelni vásárláskor. A fejvédő tárolása nem igényel különösebb odafigyelést, de érdemes UV fénytől védett helyen és 60 °C fok alatti hőmérsékleten tartani, hogy sok évig használható lehessen. Tisztításához a semleges pH-értékű szappanos víz és puha szivacs a legmegfelelőbb.

Ugyan nem kötelező felszerelés – kivéve lakott területen kívül 40 km/h feletti sebességnél –, de kis anyagi ráfordítással és némi plusz „kellemetlenséggel” szó szerint elég komoly fejfájástól tudja megóvni viselőjét, tehát én mindenkit arra buzdítok, hogy viseljen sisakot. Olyan, mint az autókban a biztonsági öv: csak akkor kell, ha baj van, de akkor nagyon.

Források:

http://kerekparosklub.hu

http://bikemag.hu

 

Könyvelés: A biciklizés tekervényes múltja

   Ezennel elkezdem a Tudásközpont kerékpáros szakirodalmának feldolgozását ezzel a színes, múltidéző kötettel. A szó szoros értelmében nem mondanám szakirodalomnak, szerzői inkább egyfajta emlékkönyvnek szánják, „orvosolni szeretnék a gyakran méltánytalan feledést”. A korabeli fényképekkel, hirdetményekkel, képeslapokkal és illusztrációkkal tarkított kis alakú könyv igazán szórakoztató és könnyen emészthető módon kalauzolja el olvasóját a kerékpározás régmúltjába.

A biciklizés tekervényes múltja, Tandem Grafikai Stúdió, 2009

    A könyvecskét lapozgatva megtudhatjuk, hogy ma kerékpárjaink előde, a velocipéd az 1867. évi párizsi világkiállításon indult világhódító útjára. Megdönthetetlen marketing eszköznek bizonyult III. Napóleon velocipéd vásárlása, egy Jenkins nevű artista 300 m hosszú kerekezése a Niagara vízesés felett és Thomas Steve 1886-os világ körüli túrája, melynek útikönyvében a pesti kerékpáros életet Európa legjobbjának titulálja.

   Kiderül, hogy ha a történelem folyama kissé más irányba veszi útját, velocipédszerű vízi járműveink lennének, gőzzel hajtanánk bringáinkat olyan alkatrészek segítségével, mint gázüst, gőzhenger és manométer, vagy épp fix pályás kerékpáros vasútakat használnánk.

Bár az első kerekezőket világszerte kinevették vagy az ördög cinkosának titulálták, 1896-tól már számos nemzet hadserege képzett ki biciklis egységeket – hírvivőnek, nem csatárnak. :-)

     A korabeli Critical Mass-t 1897. június 13-án rendezték meg a „főváros bicziklista egyesületei”. A Vasárnapi Újság közlése szerint hatalmas tömeg vonult végig az Andrássy és a Stefánia úton felvirágozott kerékpárokkal, a nézőközönséget 30.000 főre becsülte a korabeli sajtó.

   A kerékpározás fejlődésének útja elég rögösnek bizonyult, Párizsban betiltották a tanárok biciklizését, XIII. Leó pápánk a papok ruháját kellett kerékpározáshoz alakításáról gondoskodnia, Oroszországban csak oktatást követően lehetett karikázni, lengyel orvosok szerint pedig a kerékpárosok utóda púpos lesz. Mivel a biciklizés kitűnő lehetőséget biztosított a nők egyenjogúságának hangsúlyozására is, amit a férfitársadalom nem is feltétlenül nézett rossz szemmel, mivel „addig sem kellett zongoraszót hallgatni” – kedves... :-)

Ha érdekel még számos különös történet és érdekes momentum, olvasd el Te is ezt a rövidke könyvet, biztosan neked is jó szórakozás lesz!