Ezennel elkezdem a Tudásközpont kerékpáros szakirodalmának
feldolgozását ezzel a színes, múltidéző kötettel. A szó szoros értelmében nem
mondanám szakirodalomnak, szerzői inkább egyfajta emlékkönyvnek szánják,
„orvosolni szeretnék a gyakran méltánytalan feledést”. A korabeli fényképekkel,
hirdetményekkel, képeslapokkal és illusztrációkkal tarkított kis alakú könyv
igazán szórakoztató és könnyen emészthető módon kalauzolja el olvasóját a
kerékpározás régmúltjába.
 |
|
A biciklizés tekervényes múltja, Tandem Grafikai Stúdió,
2009
|
A könyvecskét lapozgatva megtudhatjuk, hogy ma kerékpárjaink
előde, a velocipéd az 1867. évi párizsi világkiállításon indult világhódító
útjára. Megdönthetetlen marketing eszköznek bizonyult III. Napóleon velocipéd
vásárlása, egy Jenkins nevű artista 300 m hosszú kerekezése a Niagara vízesés
felett és Thomas Steve 1886-os világ körüli túrája, melynek útikönyvében a
pesti kerékpáros életet Európa legjobbjának titulálja.
Kiderül, hogy ha a történelem folyama kissé más irányba veszi
útját, velocipédszerű vízi járműveink lennének, gőzzel hajtanánk bringáinkat
olyan alkatrészek segítségével, mint gázüst, gőzhenger és manométer, vagy épp
fix pályás kerékpáros vasútakat használnánk.
Bár az első kerekezőket világszerte kinevették vagy az ördög
cinkosának titulálták, 1896-tól már számos nemzet hadserege képzett ki biciklis
egységeket – hírvivőnek, nem csatárnak. :-)
A korabeli Critical Mass-t 1897. június 13-án rendezték meg
a „főváros bicziklista egyesületei”. A Vasárnapi Újság közlése szerint hatalmas
tömeg vonult végig az Andrássy és a Stefánia úton felvirágozott kerékpárokkal,
a nézőközönséget 30.000 főre becsülte a korabeli sajtó.
A kerékpározás fejlődésének útja elég rögösnek bizonyult,
Párizsban betiltották a tanárok biciklizését, XIII. Leó pápánk a papok ruháját
kellett kerékpározáshoz alakításáról gondoskodnia, Oroszországban csak oktatást
követően lehetett karikázni, lengyel orvosok szerint pedig a kerékpárosok utóda
púpos lesz. Mivel a biciklizés kitűnő lehetőséget biztosított a nők
egyenjogúságának hangsúlyozására is, amit a férfitársadalom nem is feltétlenül
nézett rossz szemmel, mivel „addig sem kellett zongoraszót hallgatni” – kedves... :-)
Ha érdekel még számos különös történet és érdekes momentum,
olvasd el Te is ezt a rövidke könyvet, biztosan neked is jó szórakozás lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése