Bukó vagy nem bukó?

Bringás berkekben mozogva a bukósisak kérdése újra és újra felbukkan és minduntalan élesen két pártra osztja a társaságot. Vannak, akik sisak nélkül soha nem ülnének nyeregbe, míg vannak, akik különféle indokokkal  − drága, meleg, kényelmetlen, „engem úgysem ér baleset” – határozottan elzárkóznak viselésétől.

Én is fejvédő nélkül kezdtem tekerni, ám egy autóval történt kellemetlen találkozást követően az első dolgom volt a sisakvásárlás, így június óta a „megtértek” oldalát erősítem. Igaz, hogy kinézetre nem túl esztétikus jelenség – próbáltam ugyan Rozihoz színben illőt választani –, de mindenféleképpen jobban mutatok vele, mint feldagadt szemöldökökkel és szem alatti dekoratív véraláfutással. Ha a balesetkor viselem, azzal fejelem meg az aszfaltot, de így legalább két hétig fel kellett hagynom a bringázás népszerűsítésével, mert nem tűntem túl hitelesnek… :-P

Mivel nem kellet hiperszuper áramvonalas és könnyített bukó számos extrával – mert tudják ezt is bonyolítani, de rendesen –, egy kis kutakodást és kérdezősködést követően belőttem, hogy 10.000 Ft-ért már egész jó sisakokat lehet találni, így hát beneveztem egyre. A boltban néhány perc alatt megtörtént a fejemre igazítás és azóta rendületlenül viselem, minek következtében határozottan kijelenthetem: nem meleg, nem nehéz, nem kényelmetlen, felvétele olyan rutinná vált, mint a kilóméteróra bekapcsolása.

Néhány infó a kerékpáros bukó mibenlétéről, csak hogy ne legyen oly idegen: a modern sisakok lenagyobb részét ESP hab alkotja, erre kerül in-mold – speciális sajtoló-olvasztó – technikával az egy darabból álló műanyag borítás, mely ütközéskor nem törik szilánkosan, így nem okoz további sérüléseket. A sisakok méretezése tól-ig fejkörméret alapján történik és általában a rögzítő pánt, valamint egy tekerő segítségével könnyedén a fejre igazítható. A sisakok átlagos súlya 220-300gr, a szellőző nyílások révén pedig egyáltalán nem meleg. Számos modell rendelkezik belülről bogárhálóval és kivehető, mosható belső szivacsokkal – ezek meglétére is érdemes odafigyelni vásárláskor. A fejvédő tárolása nem igényel különösebb odafigyelést, de érdemes UV fénytől védett helyen és 60 °C fok alatti hőmérsékleten tartani, hogy sok évig használható lehessen. Tisztításához a semleges pH-értékű szappanos víz és puha szivacs a legmegfelelőbb.

Ugyan nem kötelező felszerelés – kivéve lakott területen kívül 40 km/h feletti sebességnél –, de kis anyagi ráfordítással és némi plusz „kellemetlenséggel” szó szerint elég komoly fejfájástól tudja megóvni viselőjét, tehát én mindenkit arra buzdítok, hogy viseljen sisakot. Olyan, mint az autókban a biztonsági öv: csak akkor kell, ha baj van, de akkor nagyon.

Források:

http://kerekparosklub.hu

http://bikemag.hu

 

Könyvelés: A biciklizés tekervényes múltja

   Ezennel elkezdem a Tudásközpont kerékpáros szakirodalmának feldolgozását ezzel a színes, múltidéző kötettel. A szó szoros értelmében nem mondanám szakirodalomnak, szerzői inkább egyfajta emlékkönyvnek szánják, „orvosolni szeretnék a gyakran méltánytalan feledést”. A korabeli fényképekkel, hirdetményekkel, képeslapokkal és illusztrációkkal tarkított kis alakú könyv igazán szórakoztató és könnyen emészthető módon kalauzolja el olvasóját a kerékpározás régmúltjába.

A biciklizés tekervényes múltja, Tandem Grafikai Stúdió, 2009

    A könyvecskét lapozgatva megtudhatjuk, hogy ma kerékpárjaink előde, a velocipéd az 1867. évi párizsi világkiállításon indult világhódító útjára. Megdönthetetlen marketing eszköznek bizonyult III. Napóleon velocipéd vásárlása, egy Jenkins nevű artista 300 m hosszú kerekezése a Niagara vízesés felett és Thomas Steve 1886-os világ körüli túrája, melynek útikönyvében a pesti kerékpáros életet Európa legjobbjának titulálja.

   Kiderül, hogy ha a történelem folyama kissé más irányba veszi útját, velocipédszerű vízi járműveink lennének, gőzzel hajtanánk bringáinkat olyan alkatrészek segítségével, mint gázüst, gőzhenger és manométer, vagy épp fix pályás kerékpáros vasútakat használnánk.

Bár az első kerekezőket világszerte kinevették vagy az ördög cinkosának titulálták, 1896-tól már számos nemzet hadserege képzett ki biciklis egységeket – hírvivőnek, nem csatárnak. :-)

     A korabeli Critical Mass-t 1897. június 13-án rendezték meg a „főváros bicziklista egyesületei”. A Vasárnapi Újság közlése szerint hatalmas tömeg vonult végig az Andrássy és a Stefánia úton felvirágozott kerékpárokkal, a nézőközönséget 30.000 főre becsülte a korabeli sajtó.

   A kerékpározás fejlődésének útja elég rögösnek bizonyult, Párizsban betiltották a tanárok biciklizését, XIII. Leó pápánk a papok ruháját kellett kerékpározáshoz alakításáról gondoskodnia, Oroszországban csak oktatást követően lehetett karikázni, lengyel orvosok szerint pedig a kerékpárosok utóda púpos lesz. Mivel a biciklizés kitűnő lehetőséget biztosított a nők egyenjogúságának hangsúlyozására is, amit a férfitársadalom nem is feltétlenül nézett rossz szemmel, mivel „addig sem kellett zongoraszót hallgatni” – kedves... :-)

Ha érdekel még számos különös történet és érdekes momentum, olvasd el Te is ezt a rövidke könyvet, biztosan neked is jó szórakozás lesz!