Érdemes bringázni? Jogos a kérdés...

  Jogos a kérdés, hiszen városlakóként az autó és a busz tűnik a legkézenfekvőbb közlekedési módnak. Nem fúj a szél, nem áztat az eső, nem csíp a hideg, jól fel van festve, hogy hol kell menned – nem marha-karám effektus? –, szabályozza a lámpa, mikor mehetsz és mikor kell megállnod, vagy jön a busz, csak fel kell szállnod, semmi dolgod. De biztos jó ez így? Biztosan jó hermetikusan elzárkózni a környezettől, a várostól, a világtól? Hát szerintem nem. Nagyon nem.

Forrás:psnzrt.hu

  Mióta bringával járok, egészen más lett Pécs. Mióta csak ismerem, szerelmes vagyok ebbe a városba, de csak az elmúlt két évben kezdtem el igazán felfedezni, hétköznapi csodás pillanatokkal, élményekkel kötődni hozzá. Pedig csak annyi történt, hogy biciklire szálltam. Nem nagy dolog, de azóta:

• Figyelek az időjárásra, fel tudok készülni az esőre és már nem is rettegek tőle annyira, ha megázok hát megázok. Igazán tudom élvezni a napsütést és a lágy szellőt – ha meg nagyon fúj, hát erősítünk, ennyi. Sőt, ha jobban belegondolok, még az őszi csípős reggeleknek is nagyon tudtam örülni két keréken. Minden 5 fok feletti reggel egy igazi kinccsé változott a szememben.
• Kénytelen voltam új útvonalakat keresni, tudatosabban közlekedni, ezáltal felfedeztem olyan utcákat, épületeket, amik eddig ismeretlenek voltak előttem. Kedvencem a régi kertváros girbe-gurba utcái lettek. Délutánonként sokszor fordultam le más és más utcákon és mindig kíváncsian vártam, hogy hova lyukadok ki. Néha igazi kihívás volt kikeveredni, nagyon élveztem. :-)
• Sokkal tervezhetőbbé, kiszámíthatóbbá vált számomra a közlekedés, mert nem kell sem a buszhoz, sem a közlekedési viszonyokhoz igazodnom. Illetve kiszámolhatatlanul sok időt takarítottam meg, mert sem a buszig, sem pedig a busztól a célig nem kellett gyalogolnom és még a reggeli/délutáni csúcs sem állíthatott meg. Statisztikák is szólnak arról, hogy városban az egyik leggyorsabb közlekedési forma a kerékpár, mivel átlagban 20km/órával lehet vele közlekedni, tulajdonképpen minden külső tényezőtől mentesen – oké, ha elkap egy vihar vagy defektet kapsz, az gáz. :-)
• Nem utolsó sorban anyagilag is megéri, a két évvel ezelőtti kb. 20.000 Ft-os beruházásommal hozzávetőlegesen már vagy 80.000 Ft-ot spóroltam a bérleten. Persze azóta voltak kisebb-nagyobb összegek költve a Rozira – belsőcsere, WD40, csengő, világítás –, de még így is vígan pluszban vagyok. Ráadásul semmi gond, ha nincs fedezet a hétvégi programra: ugrás a nyeregre és lehet kirándulni. Bármerre, bármennyit, bárkivel, néhány szendviccsel és vízzel a hátizsákban… Kell ennél jobb?
• Kiváló csapatépítő. Nem kell cigivel gyilkolni magad csak azért, hogy tartozz egy bandához és legyen miről beszélgetni. Végy egy bringát és azonnal megvan a közös téma. Ha van bringás körülötted, akkor azért, ha meg nincs, akkor azért. Hányszor kaptam már meg, hogy „de jó volna nekem is bringázni” vagy „de bátor vagy, hogy bringázol”. Nekem az új munkahelyre való beilleszkedést segítette elő a biciklizés. Azzal, hogy kerékpárral jártam dolgozni, egyrészről kialakult rólam a „laza csaj” kép, másrészről pedig tudtak miről beszélgetni velem, nem kellett a szokásos semmitmondó kérdez-felelek köröket futni.
• A munkába járás nekem napi 15 km bringázást jelent, ez kényelmes – reggeli kómás – tempóban fél-fél óra. Ezzel megvan a kellő napi mozgás, át van mozgatva a legtöbb izmom, termelődik kellemes mennyiségű boldogsághormonom és szó szerint ki tudom szellőztetni a fejem. Reggel tekerés közben fel tudok készülni fejben a munkára, el tudom tervezni az aznapi teendőket, de ami ennél is fontosabb: délután le tudom zárni a napot, nem viszem haza a munkát és ezáltal nagyon hatékonyan meg tudok szabadulni egy jó nagy adag stressztől.

  

  Forrás: pinterest.com

• Plusz egy pozitívum: ha vigyorogva és szoknyában tekerek át a városon, a szoknya hosszával fordított arányban gyarapodnak a – legtöbbször – kedves bókok, rövid dudálások, zebránátengedések. Érdemes kipróbálni, tutira bevált önbizalomdopping. :-)

Szóval: szerintem ÉRDEMES! Abszolút az.

Vissza a valóságba: Maya Pedal és a Bicimaquinas

   Elámulva a bringás világ luxus oldalán, a minap belebotlottam a Maya Pedal sokatmondó és elgondolkodtató weblapjába. Némi olvasgatást és videónézegetést követően gyorsan olyan világ tárult elém, ahol a kerékpár nem sikk, nem divat, nem hobbi, hanem a mindennapi élet olyan nélkülözhetetlen eszköze, aminek értékét innen, a nyugati, fejlett fertályból csak távoli kívülállóként szemlélhet az ember .

A kukoricamorzsolás megkönnyítése 
pedálos meghajtással.

   A Maya Pedal nevű civil szervezet tagjai tulajdonképpen az USÁ-ból és Kanadából adományként érkező kerékpárok értékesítésével foglalkoznak, a nem javítható darabokat pedig alkatrészként használják fel az úgynevezett „Bicimaquinas”-ok készítéséhez.

  A „Bicimaquinas” megnevezés magába foglal minden olyan gépezetet, melynek működtetése pedálos meghajtással történik. A műhelyben – San Andrés Itzapá-ban –  a világ minden tájáról érkező önkéntesek készítettek már többek között darálót, cséplőgépet, víz szivattyút, de még turmixgépet is használhatatlanná vált kerékpárok átalakításával. Az ilyen egyedi és hihetetlenül egyszerű szerkezetekkel hatékonyan tudják kiváltani a megerőltető kézi munkát és áthidalni az elektromos áram hiányát is. További nagy előnyük, hogy előállításuk költséghatékonyan, helyi anyagok felhasználásával történik, szervizelésük-karbantartásuk egyszerű és könnyedén a helyi igényekhez igazíthatóak. Hosszú távon mentesítik a felhasználókat az emelkedő energiaáraktól, bárhol használhatóak és még a környezetet sem szennyezik.

A szervezet célja, hogy műhelyük egyfajta globális információs központtá nője ki magát, hozzájárulva ezzel az elmaradott régiók fejlődéséhez és egy kisebb léptékű, fenntartható gazdaság kialakulásához. Weboldalukon várják a felajánlásokat, az önkéntesek jelentkezését és mindenekelőtt letölthető formában, részletes leírással megosztják a világgal az általuk készített szerkezetek leírásait.

Minden elismerésem a szervezet munkatársainak. Azt hiszem egészen egyedi módon mutatnak rá a kerékpárok társadalomformáló attitűdjére.

Forrás: http://www.mayapedal.org

Onomichi U2 - A bringatúrák más dimenziója

Az Onomichi U2 felülnézetből,
háttérben a kikötő és a kerékpárral is bejárható szigetek.

   
A holland kerékpárutak és a csílei önzáró bicaj után következzék egy kis japán kitekintés, megnyílt ugyanis az Onomichi U2 névre keresztelt, kifejezetten bringásokra szakosodott többfunkciós létesítmény. A komplexumban található étterem, hotel, kávézó, ruha- és kerékpárbolt is, de a hely egyediségét mégis annak köszönheti, hogy a praktikus belső elrendezés révén a vendég az egész teret bejárhatja és minden szolgáltatást igénybe vehet úgy, hogy közben le sem kell szállnia a kerékpárjáról. Ez nagymértékben leegyszerűsíti a betérő bringások életét, hisz nem kell gondoskodni a kerékpár és a csomagok biztonságáról, sokkal egyszerűbben és kényelmesebben intézheti dolgait, megihat egy kávét vagy épp ajándékot vásárolhat.

A kerékpárbarát szoba.

   Maga az épület az Onomichi csatorna partján található egykori raktárból lett kialakítva, melyet a még mindig működő kikötő vesz körül. Az átalakítás során  nagy figyelmet  is szenteltek annak, hogy az építmény belesimuljon  ebbe a környezetbe, így egy modern, mégis hagyományos ipari-gyári enteriőr jött létre. Elhelyezkedése révén – a környéken 70km-nyi forgalmas kerékpárút-hálózat található – a tulajdonosok nem csak az ideérkező turistákra, hanem főként a helyi bicajos forgalomra építettek a koncepció megálmodásakor.

   A komplexum luxus hotel része is tartogat az igazi újításokat, hiszen azon túl, hogy nyeregben ülve is be tudunk jelentkezni, a szobákba magunkkal vihetjük hőn szeretett kétkerekűnket és speciális tartóra helyezve nem kell tőle megválnunk éjszakára sem. A közösségi tereket úgy alakították ki és szerelték fel különféle eszközökkel, hogy a kerékpáron szükséges javításokat is el tudja végezni az ott megszálló vendég, valamint ha maga nem boldogul a feladattal, egy profi szakemberekből álló csapattól kérhet segítséget.

Hogy teljes legyen a kényelem és a nyújtott szolgáltatások tárháza, a szobák árában – átszámítva kb. 35-40.000 Ft/éj – benne foglaltatik a bicaj oda- vagy akár hazaszállításának megszervezése, hogy a bringásnak a pihenésen, túrázáson, városnézésen kívül tényleg semmi egyébre ne legyen gondja.

Forrás: spoon-tamago.com

Fény az éjszakában - világító kerékpárút Hollandiából

   Az origo.hu tolmácsolásában olvastam egy cikket arról a forradalmi holland fejlesztésről, mely a vegyészetet hívja segítségül az éjszakai bringázás biztonságosabbá tételéhez. Az ötlet maga a „látni és látszódni” elv második elemére épít azzal, hogy sötétben is jól láthatóvá teszi az autósok számára a kerékpársávot.

Világító elválasztók. Szépek-jók, de ki akar ilyen helyen bringázni éjjel... :-)
Forrás: origo.hu

  A találmány tulajdonképpen három egymás mellett futó, speciális anyaggal felfestett választó vonalat jelent a kerékpár- és az autósáv közt. A különlegességét az adja, hogy a napfény képes feltölteni annyira, hogy egész éjjel biztosított a zöldes derengés az út szélén, mely elég erős annyira, hogy még ködben is jól kivehető a közlekedők számára.

Az ihlető: Vincent van Gogh - Csillagos éj.
Forrás: latvanyossagok.hu

   Egyenlőre tesztelés alatt áll a találmány, viszont előreláthatóan decemberben már Nuenben - Hollandia - elkészül az éles szakasz is. Az ötletet igazi szofisztikált szférába helyezi, hogy kikisérletezőjét, Daan Roosegaarde-t állítólag van Gogh Csillagos éj című világhírű festménye ihlette meg. Érdekelne mit szólna ehhez a festő, feltételezem művének ilyen jellegű hatására és utóéletére nem számított… :-)

   A teljes cikket itt olvashatod: A hollandoknál már a bicikliút is okos.

Vagy tekerj vagy kutyázz! Vagy mégsem?

   Ma este jelent meg az origo.hu-n egy cikk a következő címmel: A KRESZ szerint szabálysértés a kerékpáros kutyafuttatás. Az írás szerzője részletesen körüljárja a témát, próbál alternatívát találni a tiltás ellen a póráz nélküli sétáltatás képében, de a megszólaltatott jogi szakértő gyorsan felvilágosítást ad, miszerint ez a megoldás a KRESZ-t ugyan nem, egy kormányrendeletet viszont sért, tehát nem járható út.

Forrás: wikihow.com

  Már-már reménytelennek tűnik, hogy legális módon lehessen kerékpározás közben kutyát futtatni, ám ekkor egy ügyes csavarral megvan a kibúvó: a bikejöring. Az elnevezés tulajdonképpen egyfajta kerékpáros terepsportot jelent, melynek lényege, hogy a kutya és gazdája kerékpárja össze van kötve oly módon, hogy a kutya húzza a biciklit és nem fordítva. És ez már nem illegális - jegyzi meg a szakértő... :-) 

Forrás: photo-gesing.de

   Némi kutakodás után úgy látom, hogy egy húzó hám és egy kb. 2 méteres húzó szár segítségével az illegális kerékpáros kutyasétáltatóból hipp-hopp tövénytisztelő bikejöringessé válhat a sportos gazdi - az átalakulás értelme nyílván függ attól, hogy a rend őrei mekkora éberséggel viseltetnek a KRESZ eme galád sértegetőivel szemben... :-)

  A teljes cikket itt találjátok: A KRESZ szerint szabálysértés a kerékpáros kutyafuttatás.

BAM! reggeli Pécs, 2014.10.09.

  A Magyar Kerékpárklub önkéntesei révén tegnap (2014. október 9.) Pécsen is megtartották a Bringázz a munkába! őszi kampányának hivatalos kerékpáros reggelijét. Hétre összegyűltek szép számmal a város bringásai a Széchenyi térre a kellemes 10-11 fokos, napsütéses időben.

BAM! stand - Pécs, Széchenyi tér

   Le a kalappal a szervezők előtt, már korán reggel szépen előkészülve, széles mosollyal és nagy lelkesedéssel vártak minket, ráadásul volt kerékpárgravírozás és váltó-fék ellenőrzés is. Reggeli gyanánt kaptunk meleg teát, friss pogácsát, gyümölcslevet és nagy örömömre a Finom kávé is odagördült, hogy feltöltse energiával az álmos tekerőket. A „szeretetcsomagban” volt túrórudi, Belvita keksz, dobozos gyümölcslé, fényvisszaverő szalag, BAM naptár és jelentkezőlap a Magyar Kerékpárklubba.

Finom kávé sietett a nehezen ébredők segítségére.

  Ez utóbbit jelnek vettem, mivel már egy ideje fontolgatom, hogy tudatos bicajozással próbálkozóként csatlakozok a klubhoz. A szórólapon néhány pontban fel volt tűntetve, hogy milyen előnyökkel is jár, ha taggá válsz – információdömping, kerékpártúrák, érdekképviselet, biztosítás, kedvezmények –, ezek rám pluszban ösztönzőleg hatottak, így regisztráltam online, elutaltam az éves tagdíjat és kíváncsian várom, hogy nekem mennyire lesz hasznos a tagság. Bővebb infókat klubról ITT találsz.

A  "szeretetcsomagok".

   Visszatérve a reggelihez, az országos Facebook eseménybe a rólunk készült képpel készült a helyzetjelentés – ezt nagyon menőnek érzem :-P –, a poszt tanúbizonysága szerint közel 250-en vettünk részt a rendezvényen, ami szerintem a tavalyihoz képest jókora gyarapodás, tavaszi cél a 300 fő. Hajrá! Egyébként országszerte nagy volt az érdeklődés, jól mutatta ezt, hogy a Kerékpárklub oldala túlterheltség miatt elérhetetlenné vált.

Sztárfotónk.

   Ha még nem regisztráltál a Bringázz a munkába! kampányba, akkor még megteheted egyénileg és csapatban is, az őszi szemeszter 2014. október 31-ig tart és ha legalább nyolc alkalommal rögzítesz tekerést, akkor kapsz egy jópofa elismerő oklevelet. Hajrá!

Pécs - Dombay-tó, 2014.10.02.

    BAM kampány révén kellenek a kilométerek, így ment a felhívás köremailben a kis csapatnak, hogy ki mit szól egy „Dombay-tó(r)túrához”. Jelentkezők szépen akadtak, megegyeztünk az időpontban, így csütörtökön (2014. október 2.) délután útnak is indul a hét fős alakulat.

     Valójában részemről ez egy becsületvisszaszerző túra is volt, mert eredetileg néhány héttel ezelőttre hirdettem meg a rendezvényt – jelzem életemben először szerveztem kerékpártúrát, de sebaj  –, amikor is a Mohácsi útig sem jutottunk, mert olyan vihart kaptunk a nyakunkba az Ipari úton, hogy végül nálunk kötött ki a kilenc fős csuron vizes bringás bagázs és házibuli lett a tekerésből – de erről legyen elég annyi, hogy így is nagyon jól éreztük magunkat és a félmeztelen pasikkal teli nappaliról készült fotót majd mutogatom az unokáknak… :-P

A szétázott csapat széptázott cipői a lakás előtt az első tóhódítási próbálkozáskor.

     Na de vissza a túrára: délután 4-kor indultunk a Tudásközpont elől és az Ipari úton végigmenve, Újhegy mellett elhaladva Bogádon és Hirden keresztül jutottunk el a Pécsvárad melletti Dombay-tóhoz. Az idő tökéletes volt, a szél enyhén fújt,de nem volt zavaró, a vékony hosszú ujjú felső és farmer elég meleg és kényelmes viseletnek bizonyult, mert bár hűvös volt, az emelkedők kellőképpen gondoskodtak arról, hogy kimelegedjünk.

Panoráma Hird határából.

     A táv körülbelül 50km oda-vissza, a táj gyönyörű, egész végig szemetkápráztató kilátás nyílik a Mecsekre és szántóföldekre egyaránt. Az terep szinte mindenhol tűrhető minőségű, bár vannak szakaszok, ahol ha bámészkodni szeretnél, inkább szállj le a bringáról. A legrosszabb a Bogád-Hird rész, ott már csak nyomokban találkozhatunk a hajdani aszfalttal, de még citybike-kal is simán teljesíthető. Az út során van néhány combos emelkedő, de leggyengébb fokozattal, némi kitártással-fájdalomtűréssel és egy csipetnyi szentségeléssel hobbibringásnak is teljesíthető túra.

Zsíroskenyér.

     Megérkezvén a célállomásra a kocsmában már két tálca zsíroskenyérrel és kisfröccsel vártak minket – hála az ott lakó Jutka munkatársunknak. Többen szóvá tették, hogy hát ők nagyobb tóra számítottak, mire én a festői táj, a két kocsma, a delfines vizibiciklik és a kiépített tűzrakó helyek ecsetelésével próbáltam visszaszerezni a hely ázsióját – szerintem sikeresen –, autóval megérkezett a csapat amúgy oszlopos tagja feleségével és néhány hónapos kisfiukkal, úgyhogy a hangulat és a magasröptű poénok is gyorsan előálltak. 

A célállomáson.

  A gyors „tankolás” és menetrendszerű fotózkodás után iparkodunk vissza Bogádra, mert Sanyi munkatársunk is meginvitált minket egy kis jóltartással, tehát mire hazafelé vettünk utunkat, már vaksötét volt – melynek tanulsága, hogy be kell szereznem egy normális világítást, mert a szupermenő indukciós lámpám maximum arra jó, hogy én látszak, engem a tökéletes vakság állapotában hagy… :-S

Dombay-tó, Pécsvárad.

Annak, aki szeretne egy kellemes, de azért egy kis sportértékkel is bíró bicajtúrát tenni, ez a szakasz tökéletes választás a közepes távolság, a nem túl meredek dombok és a gyönyörű kilátás miatt. Az út megállókkal számolva körülbelül 3,5-4 óra alatt kényelmesen teljesíthető, bár a korai sötétedés miatt inkább már csak hétvégi programnak ajánlom.